Pár hónappal ezelőtt írtam egy bejegyzést, hogy melyek azok a dolgok, amit a mai napig is hozunk itthonra otthonról, azaz Kárpátaljáról Magyarországra, most viszont azokat szeretnék megemlíteni, amelyek itt lettek a kedvenceink. Sajnos nem minden esetben magyar élelmiszerekről van szó, de folyamatosan tart a felfedezés, és remélem, egyszer írhatok egy hosszú listát a legkedvesebb magyar termelőinkről és termékeikről is. (tovább…) Talán már említettem is nektek, hogy van nekünk egy nagyon jó barátunk, a Bandi, akihez ha ellátogatunk, nem csak jóllakat bennünket, szegénykémnek mindig el is kell magyaráznia, hogy amit eszünk, azt hogyan készítette. A pilisi sertésragu gazdagon egy hagyományos étel továbbfejlesztése nála, de annyira kedvünkrevalót hozott ki belőle, hogy ez nem maradhat feljegyezetlenül. Az igaz, hogy mi sokkal inkább vagyunk zöldségevők, mint húsimádók, de ebben még ennek az aránya is olyan jól van eltalálva, hogy mindkét tábor elégedett lehet vele. Először csak a hólabda megmaradt piskótáját szerettem volna értelmesen felhasználni, de mostmár tudatosan is készítek Fekete-erdő pohárkrémet, nem másból, mint kakaós omlós kekszből.
Tetejére szórjunk porcukrot, és vágjuk fel egy éles késsel. Jó étvágyat kívánok mindenkinek ehhez a finomsághoz!
A nagymama piskótatekercse Nagyanyám olyan volt, hogy nem szeretett semmit sem túlbonyolítani, viszont egyáltalán nem ragaszkodott azokhoz a receptekhez, amiket talált a könyvekben. Szeretett kísérletezgetni, több mindent kipróbálni, és olyan ételeket készített, amik mindenkinek megfeleltek. Ezért aztán nem is maradt fent géppel írott, kiadott szakácskönyv, amit nézegetett, hanem "csak" egy füzet, amiben az ő írásával szerepelnek a receptek. Azért tettem a csak-ot idézőjelbe, mert ez a könyv sokkal több, mint egy csak: ez egy emlék, ami örökre fennmarad, és remélem, hogy még az unokám is lapozgatni fogja, én óvom-védem, és ha nagyon szükséges, akkor majd átírom, ami már elhalványul. Szóval ez a kis füzet nekem sokkal többet jelent, mint a világ összes szakácskönyve! Elnézést a sok rizsáért, de szerettem volna ezt megosztani veletek, most pedig nézzük végre a várva várt receptet! A piskótatekercs receptje – Hozzávalók Olyannyira egyszerű, hogy még megjegyezni sem lesz nehéz: hét darab tojás, hét evőkanál kristálycukor, hét evőkanál liszt, egy csomag sütőpor, lekvár (házi sárgabarack a legjobb) sütőpapír, porcukor.
Hozzávalók: 25 dkg zsír vagy sütőmargarin 1 evőkanál cukor, só ízlés szerint Töltelékhez: kemény lekvár Az élesztőt megfuttatjuk a langyos cukros tejben. Addig a lisztet a zsírral vagy margarinnal elmorzsoljuk, amibe beleöntjük a felfutott élesztőt, a két tojást, sót majd jól összegyúrjuk és konyharuhával letakarva legalább 1 órát pihentetjük, kelesztjük. Ezután a tésztát munkalapon cipókra osztjuk, gömb alakúra formáljuk, sorra kinyújtjuk, minden lapot 8 darab háromszögre vágjuk fel. A háromszögek szélesebb végére kemény lekvárt teszünk, majd feltekerjük. Tepsibe rakva 180 fokon szép világosra megsütjük. Még melegen vaníliás porcukorba forgatjuk.
hozzávalók 6 főre A tésztához: 50 dkg liszt 2 dkg élesztő 7 dkg vaj 3 dl tej 1 nagy ek cukor 2 tojássárgája A szóráshoz: 30 dkg darált dió 15 dkg cukor (vagy több vagy kevesebb, ízlésfüggő) 10 dkg vaj A sodóhoz: 7 dl tej 4 tojássárgája 1 rúd vanília kikapart magja 6 dkg cukor 1 púpos ek liszt A szobahőmérsékletű lisztet tálba szitáljuk. A tejet meglangyosítjuk, elmorzsoljuk benne az élesztőt, hozzáadjuk a cukrot, és felfuttatjuk. A vajat megolvasztjuk, a tojássárgákkal és a felfuttatott élesztővel együtt a liszthez adjuk, és kemény munkával hólyagosra gyúrjuk. Tetejét meglisztezzük, letakarjuk, és duplájára kelesztjük. Ha kész, ujjnyi vastagra nyújtjuk, és pici pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. Egy kapcsos tortaformát vastagon kivajazunk, a vajat megolvasztjuk, a diót és a cukrot kikeverjük. Fogjuk a pogácsákat, beleforgatjuk az olvasztott vajba, meghempergetjük a cukros dióban, és a formába sorakoztatjuk őket. Ha az egész kész, előmelegített sütőbe toljuk letakarva (a dió könnyen odakap).