Nagy László Versei

• Dióverés
• Ki viszi át a szerelmet
• Nagy lászló szerelmes versei
• László moholy-nagy
• Nagy lászló verset mond
• Vers a hétre – Nagy László: Versben bujdosó - Cultura.hu
• Angolul

"Versben bujdosó haramia vagy, / fohászból, gondból, rádszabott sorsból" Ezen a héten a 40 éve elhunyt Nagy László fájdalmasan szép költeményét ajánljuk. A földi lét végességének tudata meghatározta vallomásait. Az 1973 őszén megjelent Versben bujdosó az elmúlt hat-nyolc évben írt eredeti műveit tartalmazza. A kötet megjelenése előtt nyilatkozza a költő az Új Írás ban: "Idő kellett és erő. Most már késznek nyilvánítom. A címe: Versben bujdosó. Miről szól? Nem ról és nem ről. Az én küzdelmem. Játékom is néha. Jólesne, ha azt hallanám majd felőle, igyekeztem megbecsülni nemcsak magamat, hanem az olvasót is. Olvasó pedig sok van és sokféle. A más-más ízlést ugyan tisztelem, de szolgálni mindenkinek nem tudok. Ha akadnak olyanok, akik elfancsalodnak némely aromától, ezeknek sajnálattal üzenem bocsánat. Önöknek »nem töltöttem az pohárt«. Írás közben néha szűziesen fiatal vagyok, ha szenvedek is. " A kötet címadó költeménye a lírai hőst versben bujdosó betyárként jelenít meg. Az önmegszólító vers pontosan tükrözi Nagy László jelent létállapotát, életérzését: küzdelmét önmagával és a világgal a kifejezésért, a megszólalásért, az aggodalom legyőzéséét.

Dióverés

1. Kis pénisz sex.com
2. Sertés eladó Győr-Moson-Sopron megye
3. Nagy lászló versei angolul
4. Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség rövid céginformáció, cégkivonat, cégmásolat letöltése
5. Máv menetrend 2008 relatif
6. Vers a hétre – Nagy László: Versben bujdosó - Cultura.hu
7. Marzipan díszítés tortora 13
8. Nagy László versei - csendszirom.qwqw.hu
9. CAT6 kábelek | Alza.hu

Ki viszi át a szerelmet

Születtem, felnőttem durva gaz-erdőben, virág vagyok, attól félek: csalán lesz belőlem. Szaporodik évem fényben, égdörgésben, ecetért kell elcserélni minden édességem. "Ősszel édesült szerelem, mint a bor, télre kiforr, lélekben erős ragyogás, mint a pohárban a bor. " Nagy László: Dióverés Elsuhogott az a füttyös sárgarigó délre. Sárgul az árva diófa zöld terebélye. Levelek lengnek, akár a színarany rigó-szárnyak, elszállnak ők is a szélben puszta határnak. Áll a diófa, és érett kincsei válnak tőle: szellő ha bántja az ágat, buknak a földre. Szaporább kopogás, csörgés támad, ha jön az ember, s bottal az ágak bogára boldogan ráver. Földre, fejekre, kosárba kopog a dió-zápor, burkos dióra a gyermek kővel kopácsol. Már, mintha álmodnék, hallom zaját a jó örömnek, darálók forognak, diós mozsarak döngnek. Fagyban és nagy havazásban meg kell maradnunk jónak s tisztának is, hogy örüljünk csörgő diónak. Majd csorgó hó levén ring a picike dió-csónak, s lomb zöldül újra a füttyös sárgarigónak.

Nagy lászló szerelmes versei

László moholy-nagy

Lírai igéző erejével Nagy László több mint három évtizeden át szólt és énekelt közöttünk. Töményen, nehezen bogozható vállalásokkal s képekkel, erkölcsre, emberségre és szavára kényesen. Képzeletének egyetlen villanása elegendő, hogy az élet egyetemességével szembesítsen. Emberi lényünk teljességet ostromló vágyaival: "Ki viszi át fogában tartva / a Szerelmet a túlsó partra! " S a képeivel át lehetne rajzolni a világot. Emberibbre, tisztábbra. A tartás s a fegyelem erejétől egyetlen tömbből faragottá. Mert amit Adyról írt, róla is szól: "Akinek ország nem fáj, azoknak: pózmagyarság, Póz-e, ha embert is magához mérhetőt kíván? " Verseiben az emberi helytállás és odaadás "mércéjét" példázta folyton. Költő ennél többet értünk nem tehetett. >! 764 oldal · ISBN: 9631414027 >! 764 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631413705 Kedvencelte 1 Kívánságlistára tette 1 Kölcsönkérné 1 Kiemelt értékelések >! Goofry P 2012. május 8., 15:39 Néhány nevezetesebb, ismertebb versén túl (Adjon az Isten, Ki viszi át, Én fekszem itt) nem ismertem mélyebben ez idáig Nagy László költészetét.

Nagy lászló verset mond

Ha élek, veled éljek, ha élek, veled éljek, ha égek, égek, égjek el érted, ha égek, égek, égjek el érted. Nagy László: Tulipánfejű kakasok Lelkemből kelve világra, dalaim tollasodjatok, táncoljatok, ti sarkantyús, tulipánfejű kakasok. Ágaskodjatok vállamon, hívjatok új hajnalt nekem kukorékolva köznapon, pirossal nyomott ünnepen. Ne cibáljátok hajamat, hogyha a búbaj rámesett. Fölfuvalkodva vörösen védjétek meg a szivemet. Nagy László: A bánat hajnala A csillagoknál voltam őrszem s boroztam fényes éjszakán. Mint hideg pohár cseng a hajnal, kihűlt szerszámok néznek rám. Szívemet látom őszi kertben, tartja egy szép hajas-baba, fekete szallagok susognak, eljött a bánat hajnala. Nagy László: Csönd Táncol a csönd fehér tarlón, trombitája égszin virág, hatalmától megnémulnak nádasok és bölömbikák. Táncol a csönd háztetőkön, fáradtaknak jó az álom, ablak alatt, kertek alatt csukott szájjal danolászom. Táncol a csönd, bejár minden gödröket és szegleteket, harmat esik, szívem fázik, hajt a bánat leveleket.

Vers a hétre – Nagy László: Versben bujdosó - Cultura.hu

Borzasodik fehér kutyám, felettünk a bánat fája, szemeinkben bolond hűség, hallgatunk a nagyvilágba. Nagy László: Holtak felkelőben Márvány az ég alja, nincs repedés rajta, az én erős szívem csak meg ne hasadna! A csillagok égnek, ablakon benéznek, vak szemei vannak a szelíd reménynek. A Hold égre lábol, fellegekbe gázol, fénye lúgkő, gyilkol rózsákat orcámról. Holtak felkelőben, lengnek lepedősen, virágról virágra lépnek vakmerően. Mindegyik csontvázon fehérített vászon, az élőn csak rongy lóg, bárkivel komázzon. Ebek mérgelődnek, porban tépelődnek, aki bírja, marja, azt mondják a vének. Bikák felbömbölnek, lánccal csörömpölnek, szabad-e zokogni egy szegény kölyöknek? Arcát holdfény marja, fáj a feje-alja, holtak fojtanák meg, ha sírva fakadna. Nagy László: Az én szívem Az én szívem játszik, ingemen átlátszik, másik szívvel tündérkedik hajnalhasadásig. Születtem, felnőttem durva gaz-erdőben, virág vagyok, attól félek: csalán lesz belőlem. Szaporodik évem fényben, égdörgésben, ecetért kell elcserélni minden édességem.

Angolul

– Így expedíció volt ez számomra az ismeretlen Nagy-poézisban. Úgy látom, rendkívül erőteljes képeket használ, és nagyon természet közeli köntösben öltözteti a verseit. @ Lali kihívásának köszönhetően úgy érzem árnyaltabb színeket nyert számtalan fehér foltjaim egyike. Az említetteken túl, az összegyűjtött és válogatott verseskötetben fellelt versei közül az alábbiakat favorizálom: Az én szívem, József Attila!, Jártam én koromban hóban, Virágzó rozson, Dél, Vérgató tündér, Aranyalmafám, Örök hiány köszörűjén, Fejemet lehajtom, Tűz, Fehér lovam, Árokpartján járok mindig. Nem vált annyira kedvencemmé a lírája, mint mondjuk József Attiláé (ez nálam elbizakodott elfogultság), de azt a néhány versét, ami sikeresen megszólalt bennem, és amelyeket fentebb fel is soroltam, azokat nagyon megszerettem. 5 hozzászólás Népszerű idézetek >! _natalie_ I 2010. május 19., 08:37 Én fekszem itt a kihűlt földön: eleven kincse még a nyárnak, vétkek s rossz jelek rohamozva édes húsomra idejárnak. Igazán s végleg téged várlak, érdes tüllben gyere lassúdan, horzsolj végig s hagyj itt örökre izzó kikerics-koszorúban.

Megfogom kezed, lágy csókkal illetem, Boldog vagyok, értelmet nyert életem. Ezer kéz húzna el tőled, koldusként kidobva, De nem tudnak, e történet meg lett valahol írva. Égi dallam kísér minden gondolatom, Sóhajtásod, jutalmazza gyengéd mozdulatom. Még soha nem volt vágy kel útra lelkemben, Elfoglaltad számodra fenntartott helyet, szívemben. Tiszta szemed, s lágy mosolyod megigéz, Boldogság fut végig azon, ki reád néz. Törött üvegcserép döfi át dobogó szívem, Millió gondolat repül, mint színpadi színen, Ahol a közönség vért látni óhajt, Senki meg nem hallva egy fájdalmas sóhajt. Százszor jutva el legmélyebbre, Ezerszer is veled a mennybe, Kopár pusztaság, mit szívem nélküled érez, Az üvegtüskét kihúzva lassan el is vérez. Egy világító torony mi, hajóknak utat mutat, Számomra semmi, nem marad más, csak a tudat. Várom, hogy újra elnyomjon az álom, Addig helyem nem találom, e világon... Nagy László: Az én szívem Az én szívem játszik, ingemen átlátszik, másik szívvel tündérkedik hajnalhasadásig.

De szívós vagyok, s ha elemi csapás nem ér, még sokáig bírom ezt a küzdelmet. " N. L. "– Hiszem, hogy a mának írok. Közvetlenül és közvetve is. De csak azt írom verssé, amit regényben, vezércikkben, értekezésben, filozófiai tanulmányban elmondani képtelenség. Különben nincs szükség versre. A hazának ma élő állampolgára vagyok, nem csodalény, nem marslakó. Ha szólok, a mai ember jaját búját, küzdelmét vagy haragját mondom ki mindenképpen. Nem törődöm az örökkévalósággal, de egyet szeretnék: verseim a jövő nemzedékeknek okulás végett dokumentumai legyenek egy költőről s erről a sokat emlegetett máról. L. "Jártam én koromban, hóban, húzott az álom. Mást kerestem s mellém te álltál, "... Nagy László: Sólyom-ének Ó, szállj le ide sólyom, ó, szállj le ide sólyom, csak szállj le, szállj le, szállj le, ha mondom, csak szállj le, szállj le, szállj le, ha mondom. Te sólyom, aranycsőrű, te sólyom, aranycsőrű te sárga, sárga, sárarany körmű, te sárga, sárga, sárarany körmű. Hasítsd fel selyemingem, hasítsd fel selyemingem csak tárd ki, tárd ki, tárd ki a szívem, csak tárd ki, tárd ki, tárd ki a szívem.

Csak jókedvem fagyott el, nem a hit, még fordítom sorsomat jóra, kesely orcámon pirinyó sugár, nekem viharkeltő ciróka. Jöjj rám, te boldog rázkódás hamar! Ha élek, hát legszebben éljek. Gyönyörű, ha féktelen szól a szám: nyílnak a virágok, veszélyek. Nagy László: Ó, csodálatos jégvirág Ó, csodálatos jégvirág, táncolva megdermedt leány, fátyolos, csipke-kombinés, napvilágomnak ablakán. Csillag-kripta a két szeme, kialudtak a csillagok, lángudvarukba éjjelre meghíva nem ballaghatok. mi lesz így velem s teveled? Ha rádlehelek: tovatűnsz, ha megbűvölsz: megdermedek. Nagy László: Himnusz minden időben Te szivárvány-szemöldökű, Napvilág lánya, lángölű, Dárdának gyémánt-köszörű, Gyönyörűm, te segíts engem!

Nagy László anyakönyvi kivonata szerint 1925. július 17-én született és 1978. január 30-án hunyt el.

• Margit kovács