Nyitvatartás K - V: 10. 00 - 18. 00 Hétfő zárva Kézirattár, Könyvtár, Médiatár, Művészeti és Relikviatár, Múzeumi és Dokumentációs Adattár: H - Cs: 10. 00 - 16. 00 Múzeumi bolt: K - Szo: 10. 00
A múltból előtűnő alakok regényes történetei, illetve Tolnai és útitársainak (Jutka és a filmesek) Adria-járása és útirajza mellé a szerző irodalmi és képzőművészeti leírásai, esszészerű értekezései illeszkednek, hogy ez a sokféle, helyenként igazán rendkívüli színű tenger-szöveg Tolnai Adriához való kulcsfontosságú (hiszen nemcsak "költészetem fermentumáról, végtelen pályájáról, végső értelméről, végső soron az életemről volt szó" – 45. ) viszonyát összegezze. És ahogy a Tolnai-opusz, úgy ez a kötet is kísérleti mű, alkimikusi-vegyészi munka, melynek anyagai azonban nemcsak a Homokvár elefántcsonttornyából (az alföldi világítótoronyból), hanem az Adria mellől kerültek elő. A sópárlók medencéinek az alján lapuló kristályszemek ott vannak a lapok között, a könyvtestből mint fülünkhöz szorított kagylóból morajlik a tenger. Bencsik Orsolya
Világítótorony eladó. Festettvíz-próza Adria-próza mint "élő festmény" "nekem nincs, sosem is volt más programom: Nézni a Tiszát - … Nézni az Adriát – mint radikális program. " (150. ) A "festettvíz-próza" műfajmegjelölésű legújabb (leszámítva a nehezen beszerezhető A kisinyovi rózsát) Tolnai-kötet prózájának színe kék, sötétkék, azúrkék, néhol zöldes, akár a tenger, hiszen témája és írói programja is maga a tenger. A festettség (a költészet és a festészet egybeesésének, illetve a költői festésnek) igénye húzódik végig rajta, ám ez, a tenger vizében helyenként előforduló rendkívüli szín "nem mű valami, hanem valóságos, hiszen a legavatottabbak (ti. a tengerészek – saját megjegyzés) nevezik így: festett víz. " (128. ) Éppen ezért is tud a a tenger, az Adria (vagy korábban: a Tisza) nézése radikális programmá válni Tolnainál, hiszen szemlélődése tulajdonképpen "tanulás" és később ars poetica: a valóságot mint olyant, ami már maga is művészi, önmagában megírni. Ilyen értelemben működik, szerveződik a Tolnai-féle próza is: a költőiség kategóriájával átitatott valóság-megfigyelés.
Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a nézésnek mint radikális feladatnak csak első része a tiszta kontempláció, mely azonban mindenképp elvezet, sőt anyagot szolgáltat, illetve formát, kifejezést és módszert ad az elmélkedéshez. A történések (mind a barátok, ismerősök élete, mind a környzet, a tenger és a tengerparti városok) megfigyelése a fenomenológiai leíráson túl egy olyan koherens világhoz jut el, melyben a dolgok szerkezetét Tolnai saját mitológiája hatja át. Ezért is érezhető prózáján erőteljesen egyrészt az anyagszerűség, másrészt pedig a motivikusság. Tolnai "festettvíz-prózája" tehát tiszta költészet, hiszen a vizet, a folyó- (vagy inkább tenger-) szöveget a költészet stíluseszközeivel, palicsi Homokvárának műtermében használt színes temperáival, erős, nehéz illatú festékeivel festi meg, hogy végül ténylegesen sikerüljön a program: művészetébe végképp beilleszteni a tengert, a köré építeni saját (erős, nehéz illatú) tengerét. Ahogy a Homokvár műtermének asztalán a sok nyitott tetejű temperatubus (melyek tetejét az előbbi munka, a japán tea-papírra készített képversek miatt felejtette lezárni), úgy helyeződik el a Világítótorony eladó szöveg-tengerében a sok motívum, a szereplők, a személyek és tárgyak, akik/amik egyrészt anyagot adnak a mesélésre, a Tolnai szerzői kézjegyeként ismert rizómaszerű szövegvilág kiépítésére, másrészt pedig ők maguk azok, akik mint nyitott tetővel feledett festéktubusok, beleömlenek a tengerbe, és befestik azt.