Petőfi Sándor Gondüző borocska mellett Vígan illan életem; Gondüző borocska mellett, Sors, hatalmad nevetem. És mit ámultok? ha mondom, Hogy csak a bor istene, Akit én imádok, aki E kebelnek mindene. És a bor vidám hevében Füttyentek rád, zord világ! Szívemet hol annyi kínnak Skorpiói szaggaták. Bor tanítja húrjaimra Csalni nyájas éneket; Bor tanítja elfeledni, Csalfa lyányok, titeket. Egykor majd borocska mellől A halál ha űzni jő: Még egy korty - s nevetve dűlök Jégöledbe, temető! Pápa, 1842. április Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
A BOROZÓ – Petőfi Sándor Gondüző borocska mellett Vígan illan életem; Gondüző borocska mellett, Sors, hatalmad nevetem. És mit ámultok? ha mondom, Hogy csak a bor istene, Akit én imádok, aki E kebelnek mindene. És a bor vidám hevében Füttyentek rád, zord világ! Szívemet hol annyi kínnak Skorpiói szaggaták. Bor taníta húrjaimra Csalni nyájas éneket; Bor taníta elfeledni, Csalfa lyányok, titeket. Egykor majd borocska mellől A halál ha űzni jő: Még egy korty – s nevetve dűlök Jégöledbe, temető! (Pápa, 1842. április. )
[PET�FI S�NDOR] A BOROZ� - Pet�fi S�ndor - A BOROZ� Gond�z� borocska mellett V�gan illan �letem; Gond�z� borocska mellett, Sors, hatalmad nevetem. �s mit �multok? ha mondom, Hogy csak a bor istene, Akit �n im�dok, aki E kebelnek mindene. �s a bor vid�m hev�ben F�ttyentek r�d, zord vil�g! Sz�vemet hol annyi k�nnak Skorpi�i szaggat�k. Bor tan�ta h�rjaimra Csalni ny�jas �neket; Bor tan�ta elfeledni, Csalfa ly�nyok, titeket. Egykor majd borocska mell�l A hal�l ha �zni j�: M�g egy korty � s nevetve d�l�k J�g�ledbe, temet�! (P�pa, 1842. �prilis. ) �letrajz P�lyak�p �rtelmez�sek Hat�st�rt�net Sz�veggy�jtem�ny Szakirodalom T�rl� Tan�ri k�zik�nyv
A borozó arról nevezetes, hogy ez volt Petőfi első nyomtatásban megjelent verse, amely a kor legjelesebb szépirodalmi és tudományos folyóiratában, az Athenaeum című lapban látott napvilágot 1842. május 22-én. A lapot Bajza József szerkesztette, akinek Petőfi négy költeményt küldött el közlésre ( Dalforrás, Változó ízlés, Ideál és való, A borozó). Bajza A borozó t választotta. (A pápai kollégiumban tanuló Petőfi egyébként nem most próbálkozott először versei kiadásával: korábban a Regélő Pesti Divatlapnál próbálkozott, de sikertelenül. ) Ekkoriban a költő még Petrovics Sándorként írta alá a nevét (fél év múlva már a Petőfi Sándor nevet használja). Egyébként többféle álnevet is kitalált magának (pl. népies műdalait Pönögei Kis Pál néven jegyzi), ez szerepjátszó kedvét mutatja. Petőfi első versei műdalok, népdalszerű helyzetdalok, szerepversek voltak, amelyeket az emberek népdalként énekeltek. A borozó is ilyen bordalszerű szerepvers. Mi mutatja, hogy szerepversről van szó? Az, hogy a vers beszélője a bor iránti szeretetéről vall, holott Petőfi a valóságban nem szerette a bort, nem hódolt a bor istenének, sőt, nem is bírta a bort (állítólag 2, 5 decinél többet képtelen volt egy ültő helyében meginni belőle).
Petőfi tehát nem egy kitaposott útra lépett rá ezzel a verssel. Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3
Tehát nem önarcképet ad magáról a költő, hanem beleképzeli magát egy borissza, vidám versfaragónak a helyébe. A borozó Gondüző borocska mellett Vígan illan életem; Gondüző borocska mellett, Sors, hatalmad nevetem. És mit ámultok? ha mondom, Hogy csak a bor istene, Akit én imádok, aki E kebelnek mindene. És a bor vidám hevében Füttyentek rád, zord világ! Szívemet hol annyi kínnak Skorpiói szaggaták. Bor tanítja húrjaimra Csalni nyájas éneket; Bor tanítja elfeledni, Csalfa lyányok, titeket. Egykor majd borocska mellől A halál ha űzni jő: Még egy korty – s nevetve dűlök Jégöledbe, temető! A vers műfaja dal (könnyed, egynemű érzelmeket fejez ki), azon belül is bordal. Petőfi előtt nem volt túl jelentős a magyar irodalom bordaltermése: talán hatottak Petőfire Csokonai dalai ( Anakreoni dalok), de ez a hatás csak általános szinten maradt. Írt még bordalt Kölcsey is ( Borkirály, Bordal stb. ), de Vörösmarty Fóti dal a csak ezután születik (az 1842-es szüretre). A Fóti dal után gombamód elszaporodtak a bordalok, de amikor Petőfi A borozó t írta, akkor még nem volt divatja a bordalnak.
Az eln�mult patak Hon�t vesztette el; A dalra kelt fi� Ism�t hon�ra lel. Mi haszna, hogy a csoroszlya Az ugart f�lhasogatja? Hogyha magot nem vetsz bele, Csak k�r�val leszen tele. Hej kisle�ny, pillantatod M�lyen a szivembe hatott; Mint a f�ldet a csoroszlya, Azt kereszt�lhasogatta. De hi�ba hasogatta, Az�rt csak b� terem rajta! �ltesd bele szerelmedet, �gy n� r�zsa t�vis helyett. P�pa, 1842. nyar�n Folyam, kebled h�nyszor repeszti meg Haj� fut�sa s d�l� fergeteg! S a seb mi hosszu �s a seb mi m�ly! Min�t a sz�ven nem v�g szenved�ly. M�gis, ha elmegy fergeteg s haj�: A seb begy�gyul, s minden �jra j�. S az embersz�v ha egyszer megreped: Nincs balzsam, mely hegessze a sebet. Kom�rom, 1842. augusztus v�g�n J�rnak, kelnek sokan z�ld erd�ben; Vagyon a nap �pen lemen�ben. R�zs�kat fest ut�s� sug�ra Dombtet�re, lombok sudar�ra. De veszik �k mindezt csek�lyebbnek, Semhogy rajta meg�rvendezzenek; P�rosult k�t vadgalamb b�g�sa - Ebben fakad �r�m�k forr�sa. J�rok, kelek �n is z�ld erd�ben. Nap lement�n van gy�ny�r�s�gem, Nap lement�n, nap piros sugar�n, Amint j�tszik a lombok sudar�n.